A véralvadásgátló plazma koncentrációja és a beteg jellegzetességei érinthetik a terápia haszon-rizikó egyensúlyát. Jelen tanulmány modell által kiszámolt rivaroxaban kitettség és beteg jellegzetességek hatását mérte fel a vénás thromboembolia miatt rivaroxabant szedő betegek klinikai kimenetelére. A hatásossági szempont a rekurráló mélyvénás thrombosis (MVT) és tüdőembólia (TE), valamint a rekurráló MVT, TE és bármi okból bekövetkező halálozás együttese volt. Biztonságossági kimenetel: major vérzés, valamint a major vérzés és a nem major klinikailag releváns vérzés kompozitja. A kitettség-válasz kapcsolatot regressziós vizsgálatokkal elemezték. A napi kétszeri gyógyszerszedési időszakban a feltételezett rivaroxaban kitettség és a kretinin-klirensz (CrCl) mindkét hatásossági kimenetellel összefüggést mutatott, de az egyszeri gyógyszerszedési periódusnál a MVT, TE és az össz-halálozás kompozitjával nem. A statisztikailag jelentős kitettség-hatásosság kapcsolat gyenge volt, a kitettség-biztonságossági kapcsolat nem volt megállapítható. Mindkét gyógyszer adagolási időszak alatt az alacsony hemoglobin, és a korábbi vérzés kapcsolatba hozható a major és NMCR vérzések együttesével. Összegezve, az alapul szolgáló adatok és az elemzés alapján nem lehetett azonosítani egy megbízható expozíciós céltartományt, mely jobb haszon-rizikó aránnyal járna. Ennek értelmében nem hoz előnyt a rivaroxaban szint mérés a MVT terápiájában.
